Napjaink kutyatartását a
természetszerű tartástól való
elszakadás jellemzi. Kutyáink, velünk
élnek lakásainkban, vagy az általunk
készített kennelekben.
Táplálékaikat egyedül mi
határozzuk meg, kizárva ezzel
ösztönös
táplálékválogató
reflexüket. Meghatározott recept szerint, előre
összeállított
száraztápokkal illetve konzervekkel,
puhára főzött pépekkel,
tápláljuk őket.
Sajnálatos módon kedvencünket
még a rágásról is
leszoktatjuk. Kezdetben a kölyök ösztönösen
rág. Rág, amit talál, ha nem
gondoskodunk megfelelő
„rágnivalóról" akkor a
lakásunkban lévő dolgokat rágja meg.
Természetesen erről mihamarabb igyekezünk
leszoktatni, de arról megfeletkezünk, hogy a
rágási ösztönüket fenntartsuk.
Miután leszoknak a rágásról,
szájuk egészsége károsodik.
Egyedül a rágás folyamatában
tisztulnak meg a fogfelszínek.
A szinte rágás nélkül lenyelhető,
de különben jó beltartalmú és
kedvező vitamin ellátottságú
száraz táp sem kedvez a fogak
öntisztulásának. Maximum 1-2
roppantás a hátulsó fogakon és
akadálytalanúl lenyelhetőek.
Különösen káros lehet a fogak
állapotára az állandó nedves,
pépes táplálék etetése. A
konzervek és húspépek, amelyeket csak
nyelni kell, evés után, vastag
lepedéket képeznek. Ha a kutya nem
szívesen rág, fogai sem tisztulnak meg. A
rágás a kutya fogmosása! A
lepedékből fogkő alakul ki, baktériumokkal a
felszínen. Ezek a baktériumok
ínygyulladást, bűzös szájszagot,
fogmedergyulladást és végső soron a fog
kilazításával annak
elvesztését is okozhatja.
Az ilyen szájüreg fertőzött
gócként kiindulópontja lehet más
betegségeknek is, pl. szívbelhártya
és vesegyulladás. Mit tehetünk ezek
ellen, ha egészséges és boldog
állatot szeretnénk? Legelőször is
gondoskodjunk arról, hogy kedvencünknek legyen
mit rágnia. Bőrből készült és
egyéb ehető rágókák
kiválóan megfelelnek erre a célra.
Semmi esetre se adjunk az állatnak csontot
rágcsálni. A fog a folyamatos
csontrágástól hamar túlkopik, a
fogbélüreg megnyílik, és
észrevétlenül elfertőződik, majd
súlyos panaszokat okozva.
Táplálkozás-élettanilag sem
helyes a csont etetése.
Léteznek olyan
száraztáp-kiegészítők
(„gyógytáp" és
„piskóta"), melyek keményre vannak
sütve és olyan nagyok, hogy a
száraztáppal összekeverve, muszáj
ezeket megrágni. Ha kedvencünk
végképp nem hajlandó rágni
és így nem tisztítja a fogait,
magunknak kell gondoskodni erről! A cél az, hogy a
felgyülemlő lepedéket legalább hetente
1-2x eltávolítsuk a fogakról, hogy
ebből ne alakulhasson ki fogkő. Hazánkban is
kapható kutyák számára
készült, hosszú nyelű, puha
sörtéjű fogkefe, és speciálisan
ízesített nem habzó fogkrém.
Kölyök korban könnyen hozzá lehet
szoktatni a kutyákat.
Célszerű megvárni a 7-8 hónapos kort,
ekkorra biztosan befejeződik a fogváltás,
kialakul a teljes maradó fogazat. A hosszú
nyelű, puha fogkefén kis fogkrémmel a pofa
belső oldalán benyúlva könnyen
lekefélhetjük a lepedéket, de
vigyázzunk, hogy ne erősen dörgöljük,
nehogy felsértsük az, ínyt!
Kaphatóak olyan játékok
(tüskések, bordázottak) emészthető
latex gumiból, melyekkel szintén jó
eredményt lehet elérni. Fiatal állatok
kíváncsiságuknál fogva, hamar
rászoktathatóak a fogápolásra.
De türelemmel, szoktatási idő után az
idősebbekkel is jól boldogulhatunk.
Nem szabad gyulladt, fogköves, beteg
szájú kutyának fogat mosni! Előzőleg
állatorvossal kezeltetni kell, fogköveit el kell
távolíttatni, a gyulladt, vérző
ínyt kezeltetni kell. Ne okozzunk fájdalmat az
állatnak azzal, hogy a fájdalmas
ínyét sikálgatjuk. Kedvencünk
akkor nem ellenkezik, ha ez számára nem
jár fájdalommal. A fogmosást hetente
kétszer elég elvégezni.
Beszéljünk hozzá nyugtassuk, nyalassuk
meg vele az illatozó kellemes ízű
fogkrémet legyünk határozottak, de ne
erőszakosak. Külső oldalról a fogakat és
még a fogközöket is meg kell
tisztítani. A fogtisztítás nem luxus,
mert a fogkövesség és a fog
elvesztése kutyáinknál is olyan nagy
probléma, mint az embereknél.
forrás: http://www.haziallat.hu