Az epilepszia alatt olyan akaratlan görcsös
állapotot értünk, amit az agyvelő
megváltozott működése, kóros izgalmi
állapota okoz.
Az alábbi összeállítás az
állattulajdonosok számára is
érthető formában igyekszik összefoglalni a
komoly és sokszor speciális diagnosztikai
vizsgálatokat igénylő, görcsrohammal
járó megbetegedések
elkülönítő kórjelzését.
Az epilepsziás rohamokat lezajlásuk,
kiváltó okuk alapján
többféleképpen csoportosíthatjuk.
Az egyik legismertebb klasszifikáció az
epilepsziás rohamokat
lefolyásuk/megjelenési formájuk
alapján három csoportba
sorolja:generalizált (ún."nagy
roham”), részleges (ún. kis roham”)
és pszichomotoros.
Az állattulajdonosok számára talán
ez a besorolás a leggyakorlatiasabb, mivel sok esetben
a lezajlott rohamot/rohamokat csak az állat
gazdája látja otthon és mire az
állatorvoshoz kerülnek a beteggel, az állat
már esetleg „tünetmentes”.
Az ún. „nagy roham”a leggyakoribb
formája a kutyák és macskák
epilepsziájának. Ilyenkor az állat
öntudatlanná válik,
testekimerevedik/megfeszül vagy a vázizmok
görcsös összehúzódása
figyelhető meg (ún.
úszó-kúszó mozgás).
Gyakran kíséri a „nagy rohamot”
akaratlan bélsár- és/vagy
vizeletürítés is, illetve jellegzetes
kísérőjelensége az
„állkapocs-csattogtatás”, melynek
következményeként az állat
szájában a nyál habbá verődik.
A részleges epilepsziás roham (ún.
„kis roham”) ritkábban figyelhető meg
társállatainknál. A részleges
roham felismerését az is megnehezíti,
hogy rendkívül változatos tünetekkel
járhat, aszerint, hogy az agyvelő mely része
kerül kóros izgalmi állapotba (pl. egyes
izmok átmeneti rángása ép tudat
mellett, átmeneti zavart tudatállapot,
önkéntelen
bélsár/vizeletürítés
megtartott/módosult tudatállapot mellett).
A tulajdonosok sokszor nagyon találóan
írják le ezeket a részleges
epilepsziás rohamokat:
pl.„nyelvöltögetés/fagyizás”,
„légykapkodás”, folyamatos
„kacsingatás”.
A kis rohamok nem járnak öntudatvesztéssel,
de előfordul, hogy a részlegesnek indult
görcsroham generalizálódik, így az
állat öntudatlanná válhat.
A pszichomotoros rohamok beazonosítása
még nagyobb kihívást jelent mind az
állatorvos, mind a tulajdonos számára.
Ilyenkor az állat szokásos és
elvárható viselkedése,
„egyénisége” változik meg
(pl. ok nélküli
ugatás/nyávogás/egyéb
hangadás, bizonyos testrészek kényszeres
nyalogatása-vakarása, kényszeres
mozgásformák (pl. körmozgás),
indokolatlan agresszivitás vagy
félelemérzet,
„zavart”viselkedés (tulajdonos vagy
családtagok fel nem ismerése), a „rutin
cselekvések/feladatok”
kivitelezésében (pl. apportírozás,
evés) való megakadás.
A pszichomotoros roham lehet önálló
forma, de követheti az ún. „nagy
rohamot” is.
A fenti leírásból kitűnik, hogy az
epilepsziás rohamok lezajlása
rendkívül változatos lehet. Sok esetben az
is segítséget jelent az állatorvosi
munkánk során, ha az állat tulajdonosa
rögzíti a rohamnak vélt eseményt.
Az epilepsziás rohamokat azonban nemcsak
lefolyásuk alapján lehet csoportosítani,
hanem kiváltó okuk (reaktív,
másodlagos, elsődleges) szerint is. A
kiváltó ok felkutatása és
beazonosítása az állatorvosi
diagnosztikai munka elsődleges célja. A
görcsrohamokkal járó állapot
hátterében lévő megbetegedés
meghatározása minden esetben csak a
részletes laboratóriumi és műszeres
vizsgálatok elvégzése után
lehetséges!
A Klinikánkra bekerülő
epilepsziás/epileptiform görcsrohamban szenvedő
kutya és macska pácienseink
számára az alábbi vizsgálati
protokollt javasoljuk:
•részletes kórelőzmény
felvétele
•alapos fizikális vizsgálat
•laboratóriumi kiegészítő
vizsgálatok (vérkép, szervfunkciós
vizsgálatok, speciális paraméterek, pl.
vérgázanalízis, szerológiai
vizsgálatok, toxin-kimutatás,
vizeletvizsgálat, az agygerincvelői folyadék
vizsgálata)
• képalkotó vizsgálati
módszerek (hasi és szívultrahang,
röntgenvizsgálatok, CT/MRI)
A fentiekben felsorolt kiegészítő
vizsgálatokat egyedi elbírálás
alapján javasoljuk. A laboratóriumi és
képalkotó vizsgálatok eredményei
alapján nemcsak a görcsroham
hátterében lévő
megbetegedéseket/elváltozásokat tudjuk
megerősíteni vagy kizárni, hanem a
gyógyszeres terápia
megválasztásában is
segítséget jelent.
Manapság a társállatok epilepsziás
megbetegedéseinek kezelésére egyre
többféle hatóanyag alkalmazható. A
gyógyszeres beállítás minden
esetben szakember feladata, és a
gyógykezelés célja az adott
állatnál a lehetőségek szerinti
leghatékonyabb gyógyszer vagy gyógyszer-
kombináció megválasztása, amely a
lehető legkevesebb mellékhatással jár az
adott beteg esetében. Az epilepsziás betegek
többségeélethosszig tartó
gyógykezelést és rendszeres
állatorvosi kontrollvizsgálatokat
igényel.
Hasznos tudnivalók! Avagy mit tegyünk és
mit ne tegyünk ha állatunknál otthon
görcsroham jelentkezik.
Ha görcsroham jelentkezik
társállatunknál, mindig legyünk
figyelemmel arra, hogy az adott esetben öntudatlan vagy
zavart tudatú állat esetleg megharaphatja a
gazdáját is! Soha ne nyúljunk
közvetlenül a görcsölő állat
szájába!
• Biztosítsunk olyan környezetet az
állat számára, ahol a görcsroham
alatt nem sérülhet meg (ágyról
való leesés, kemény padozat okozta
sérülések).
•Kisgyermek, másik társállat
távoltartása (zavart tudat, esetleges
agresszív viselkedés miatti
sérülések megelőzése).
•A roham hosszának/gyakoriságának,
illetve a rohamok alatt produkált tünetek
megfigyelése, feljegyzése,
rögzítése.
•Amennyiben állatunknál görcsroham
jelentkezett, úgy lehetőség szerint azonnal
(legkésőbb 24 órán belül) javasolt
állatorvoshoz fordulni a háttérokok
felderítése és a
gyógykezelés megkezdése
céljából. A görcsroham alatt
bekövetkező változások az állat
életét közvetlenül
veszélyeztethetik (agy- és tüdővizenyő,
kórosan megemelkedett testhőmérséklet,
belső szervi károsodások)!
•A görcsroham lezajlása után egyes
állatok tudata még zavart, ilyenkor ne
engedjük, hogy az állat szájon át
vegyen fel eleséget vagy vizet, mivel a
félrenyelés veszélye ilyen esetben
fennáll.
• A gyógyszeres kezelést minden esetben
állatorvosi javaslat alapján kell
megkezdeni/folytatni. Állatorvosi
jóváhagyás nélkül soha ne
adjunk emberek kezelésére szolgáló
antiepilepsziás szert állatunknak!
Forrás: Szent István Egyetem
Állatorvostudományi Kar